Katedrálisépítők

Rátérünk szabadságtanfolyamunk második gyakorlatára. Kitalálod-e, kedves Olvasó, ez miről szól?

Úgy van, visszafoglaljuk a médiát. Látom, már érzed a stratégiai pontokat.

Szokás szerint van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír, hogy ha a tárgyalóasztalnál dőlnek el ezek a kérdések, nyert ügyünk van. A rossz hír, hogy aligha ott dőlnek el. Hogy hol, majd meglátjuk.

Érveink a tárgyalóasztal mellett megfellebbezhetetlenek. Demokratikus jogállamban élünk. Ott a közszolgálati média önálló hatalmi ág. Ha egy pártpolitikus oda véletlenül hívatlanul betéved, mindössze annyit kell neki mondani, el tetszett tévedni. Arra van az ajtó, ott lehet kimenni.

Csak hogy visszautaljak az előre megyünk-e vagy hátra kérdésre, idézzük fel, hogy is volt ez hajdanán. Nem az érdekel, hogy Hankiss Elemérnek vajon igaza volt-e vagy sem. Hanem az, hogy ma föl sem merül a kérdés.

A kérdés jelentőségét talán jobban átérezzük, ha megállapítjuk, hogy a működő demokráciákban nincs én médiám, te médiád. A nemzet gerince közös emlőkből táplálkozik (bocsánat). Ezért tudnak a nem szélsőséges erők párbeszédet folytatni. Saját médiája azoknak van, akik olyan hülyeségeket szeretnek hallgatni, amikre más nem kíváncsi.

A közös média megvonása a társadalmi párbeszéd ellehetetlenítése. A nemzet ellen elkövethető legsúlyosabb bűnök egyike.

Látjuk, hogy a csak érdekképviseletet megvalósító berendezkedés fölzabálta a közmédiát. Sokkal könnyebb érdeket érvényesíteni, ha azt beszélek, amit akarok. Ugyanilyen fontos, hogy ne kérdezzenek meg tőlem olyan dolgokat, amiket nem szeretnék. Hogy tegnapelőtt miért azt mondtam, tegnap miért amazt, ma meg ezt? Hogy ember-e vagyok egyáltalán, vagy délibáb?

Hát akkor hogyan? Hogyan lesz ebből szabadságtanfolyam?

Megkérjük szépen az újságíró társadalmat, hogy rázza le magáról ezt a dolgot, mint kutya a vizet. Megteheti, mert egy ország újságíró társadalmát nem lehet lecserélni. Egyes embereket ki lehet rúgni állásokból, akár százával is, de ettől az újságíró társadalom az újságíró társadalom marad. Hol találjuk őket? Jelenleg szanaszét. A közszolgálati médiát kivéve szinte bárhol.

Megkeresni azokat tudjuk, akik jelenleg a megosztott médiában tevékenykednek. Nem szeretném végighallgatni azt a véget nem érő nyafogást, ami a változtatás lehetetlenségéről szól. Lépésről lépésre haladunk majd.

A Te szereped annyi, kedves Olvasó – már ha egyáltalán egyetértesz – hogy nyugodtan és kitartóan bombázd az első két célpontot, a Hír TV-t és az ATV-t, hogy nagyon szeretnéd, ha elhangzana a műsorban, amit akkor mondanék, ha benn lennék a TV-be’.

Azután majd haladunk tovább. 

Csak figyelmeztetésképpen az érintett intézményeknek: mivel a nagyszekrényt előbb-utóbb fölborítjuk, aki előbb reagál pozitívan, jobban jön ki a dologból. He-he.