Mivégre jöttem a világra, és ezen belül is a Facebook-ra? Az első kérdésre már nem keresem a választ, a másodikra viszont felelek, ha már feltettem magamnak.
Rohamokban tör rám a közéleti kérdésekkel foglalkozhatnék, ilyenkor irkálok, mutogatom a barátaimnak, azután elcsitul szépen az egész, visszatérek hétköznapjaimba, amik nem erről szólnak. A roham hossza és intenzitása arányos a mindenkori frusztrációval, amit a közélet jelent számomra.
Az első roham még 2008-ban ért, akkor született az a pamflet, amit azóta is csak nagy tisztelettel az Írásnak nevezek. Azután jöttek a választások előtti felfokozott idegállapotok, amikor újfent az írogatással való szöszmötölésben kerestem menedéket. Ennek a szüleménye ez a blog, ami olyan amilyen.
Mostanában azonban megszólaltak olyan hangok, amelyek arra biztatnak, talán tenni is lehetne már valamit. A blog elégikus hangvételét elhagyva, megpróbálom majd helyenként a hétköznapok nyelvére lefordítani az eddig írottakat. Józan fejjel is tartom azt a véleményemet, hogy a feladat alapvetően katedrálisépítéshez hasonlít. Nincs sem királyi út, sem gyors siker reménye.
Kedves kapcsolati háló – bevallom, sokáig nagyon reméltem, hogy elkerülhetlek – most megkövetlek, és arra kérlek, vezess el azokhoz, akikkel együtt dolgozhatok.
