elmondanám, hogy nekem jár egy színvonalas közszolgálati média. Mert egy demokratikus ország polgára vagyok. Jogom van hozzá. Szóval kérném tisztelettel...
Drága főszerkesztő Asszony, drága főszerkesztő Úr!
Önök az egyik legszebb hivatás képviselői: embertársaikat tájékoztatják a világ eseményeiről. Önökön keresztül jut el hozzánk minden aktuális információ. Önök válogatják ki számunkra, mi fontos és mi lényegtelen. Önök fogalmazzák meg azokat a kérdéseket, melyek minket foglalkoztatnak. Önök keresik meg azokat az embereket, akik meg tudják válaszolni a kérdéseinket. Ügyelnek arra, hogy érthető, pontos válaszokat kapjunk. Bemutatják nekünk a dolgok színét és fonákját. Elkalauzolnak a Föld olyan tájaira, ahová magunk sosem jutnánk el. Megszólítanak a nevünkben olyan embereket is, akik számunkra megközelíthetetlenek. A világról alkotott képünk nagy részét Önök formálják. Gyönyörű feladat. És óriási felelősség.
Annak, hogy mi, hétköznapi emberek, kommunikálni tudunk egymással, nagy részben az a közös kép adja az alapját, mely az Önök tevékenysége által fejünkben a világról kialakul. Ha nem létezne ez a közös kép, csak értetlenül merednénk egymásra.
Hát akkor hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen felemelő szakma képviselői, akik ráadásul az átlagnál sokkal pontosabb megfigyelők is, nem veszik észre, ami jó ideje velem történik. Szóba szeretnék állni valakivel, de rendre azt a választ kapom, na-na, nem is úgy van az. Kérdezem, miből gondolja? Hát hogy megírta az újság, látta a tv-ben, bemondta a rádió. Nézem, és tényleg, ott van. Kinyitom az egyik tv-t, ezt látom. Kinyitom a másik tv-t, azt látom. Én bolondultam meg, vagy más? Ez nem vicces.
Hogyan asszisztálhat egy szakma ahhoz, hogy valakik szórakozzanak velünk? Vagy maguk röhögnek rajtam a hátam mögött? Eredetileg tájékoztatni akartak, most inkább hülyét csinálnának belőlem? Miért nem mondják, hogy ebből elég. Nem ezért választották ezt a hivatást. Félnek valamitől? Ugyan mitől? Egy ország újságíró társadalmát nem lehet lecserélni.
A halbiológusoktól vagy részecskefizikusoktól nem várom, hogy a társadalom élére álljanak, ha az bajba kerül. De az újságíróktól? Kitől mástól?
Esetleg nem érzik át a kérdés súlyát? Azt gondolják, hogy egy társadalom alól kirántani a közös tájékoztatást, és ezzel persze a társadalmi párbeszéd lehetőségét is, nem is olyan nagy dolog? Erre egy szó van: a nemzet ellen elkövetett bűn. Ezt nem lehet némi heherészéssel elintézni, hogy átmenetileg, meg az adott körülmények folytán. Mit szól az édesanyjuk? Nem mondja, hogy kicsim, nem vagy te jó helyen?
Igen, én is orvosnak tanultam. Most ugyan bérgyilkosként dolgozom, de azért hasznát veszem a tanultaknak. Tudom, hol kell eltörni a gerincet.
Tessék most, a műsor után beszélni a főnökkel, hogy holnaptól csinálunk a másik tv-vel legalább napi egy közös híradót. Mi ezzel a baj?
Hogy nem tudnák megcsinálni? Az egyikük csak mondogatná, hogy ez fekete, a másikuk, hogy zöld, a műsor pedig nem készülne el? Ugye nem azt akarják mondani, hogy a szakmájukat már régen elfelejtették?
Esetleg a tulajdonos nem szeretné? Mi okból? Üzleti megfontolásból? Ehhez persze nem értek, de valami azt súgja, ha felhangzik a „kedves nézőink, önök most a Hír tv és az ATV közös hírmagazinját látják”, egy ország szaladna be a konyhából: na, mi van, csak nem lesz vége az eddigi tébolynak? Azután egyre több közös műsor, hamarosan el lehet kérni az MTV költségvetését.
Esetleg politikai megbízatása tartja vissza a tulajdonost? Nos, akkor jöjjön a sztrájk harc. Férfi ne borotválkozzon, nő ne sminkeljen, a képernyőn álljon egyre gyakrabban a felirat: sztrájk! Sztrájktörőket persze mindig lehet találni, az MTV már annyit talált, hogy egészen a debilitás szintjére süllyedt.
Ahogy mostanában divatos lelkendezni, ez egy tipikus win-win szituáció. Mindenki nyer a dolgon. Önök visszakapják szakmájukat és önbecsülésüket, a nézők visszakapják a független, tárgyilagos, közös minőségi tájékoztatás áldását.
Rendben van, akik kitalálták a megosztás paranoiát, azoknak ez nem jó. De most emiatt mondjunk le róla? Szerintem ne.
Köszönöm, hogy segíthettem. Sok sikert!
