Előbb-utóbb ki kell tűzzem a go/no go döntés időpontját. Amikor az addigi reakciók alapján eldöntöm, van-e értelme folytatni az Előjátékot, vagy érdeklődés hiányában egyenesen nekiállhatok a katedrálisépítés szervezésének. Ezt meg is fogom tenni, mégpedig az egész tervezett menetrend bemutatásával. Pillanatnyilag azonban az a gond, ha meglátok egy go táblát, nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne kezdjek áradozni a játékról. Meg hogy mire tanít, ha éppen katedrális építése jár a fejünkben.
A go maga az élet. Nehéz olyan helyzetet kitalálni, ami nem jelenik meg a táblán. A játék kezdetén az egyes lépéseknek nagy a jelentőségük, döntően meghatározzák későbbi lehetőségeinket. A játék a külső szemlélő számára kezdetben nem egy, hanem több küzdelemnek tűnhet, melyek távol zajlanak egymástól. Kis gyakorlattal önmagában minden kis harcban látszik, mi lenne a számunkra kedvező folytatás, de persze mindig meg kell találjuk, melyik számunkra az adott pillanatban legértékesebb területe az életnek. Ezért a játékban alapvető jelentőségű az időzítés. Egy vágyott lépést túl korán meglépni éppúgy hiba, mint kivárni, míg a lehetőség elmúlik. Ez az egyik tanulság. Az Írás is nyugodtan pihent a fiókban több mint öt évig. Korai lett volna túl sokat foglalkozni vele. Mint ahogy az is igaz, hogy ha most nem kezdünk foglalkozni vele, akkor már késő lesz. Akkor már ezen a módon nem lehet a dolgokon változtatni.
A játék további részében persze kiderül, hogy az egyes küzdelmek korántsem függetlenek egymástól. Ha az életünk valamelyik területét elhanyagoltuk, az előbb-utóbb károsan fog hatni a többi területre is. Ez a második tanulság. A közélet jellemzően nem tartozik a kiemelkedően fontos küzdelmeink sorába. Mégis, ha a vele való foglalatosságot teljesen elhanyagoljuk, az gyengíteni fogja életünk fontosabb területeit is.
Végül a go-ban nem válik el hatékonyság és szépség. Amikor a mester arra tanít, hogy olyat kell lépni, ami szép, és ami jól esik, egyáltalán nem gúnyolódik, hanem legmélyebb tudását osztja meg veled. Ez az én végső érvem is feléd, kedves Olvasó. Azért tanácsolom, hogy fontold meg komolyan a Katedrálisépítők táborához való csatlakozást, hogy életed szép legyen.
