Hogy maga a katedrálisépítés mikor és milyen formában veheti kezdetét, nem tudhatom. Ha nem csak véletlenszerűen kerültél ehhez a bejegyzéshez, kedves Olvasó, akkor annyi már világos számodra, hogy az Előjáték egyfajta állapotfelmérésként szolgál. A kimenetelétől erősen függenek a további lehetőségek. Egy kérdést illetően én mindenesetre hallgatok.
Nem válaszolok arra a kérdésre, hogy ha meg kellene jósolnom az Előjáték kimenetelét, mit mondanék. Ennek az az oka, hogy nem arra van szükség, hogy az én véleményem átragadjon rád, hanem arra, hogy megtaláld a saját véleményed.
Pókerarccal mondom el csupán, hogy ha egyetértesz a kezdeményezéssel, és olyan lelkes leszel, hogy gyorsan eljuttatod a kezdeményezés hírét mindenkihez, akik a maguk részéről ugyancsak gyorsan eljuttatják a kezdeményezés hírét mindenkihez, és lesz bátorságod gyakorolni a szabadságtanfolyam első két leckéjét, jeleket adsz és fogadsz, akkor nyitva áll az út, hogy kiderüljön, milyen sokan vágynak erre az útra lépni. Fellobbanhat a tűz, elindulhat a cunami, ahogy tetszik. Katedrálisépítők kerülhetnek a parlamentbe, megkezdhetik a munkát parlamentáris keretek között már ebben a ciklusban. Csak emlékeztetőül: négy évvel ezelőtt egy pártot már a neve a parlamentbe repített. Elárulom: kevésbé a programjuk olvasgatása hozta a szavazatokat. Pusztán az ígéret, hogy lehet más a politika. A tévedés mindössze annyi volt, mindezt pártfeladatként definiálni, és ennek aláállni. Bele is zakkantak, bekebelezte őket a rendszer.
Ugyanilyen pókerarccal mondom el, mi történik, ha a vállad vonogatod, legyintgetsz, úgysem lesz ebből semmi. Akkor igazad lesz. Tényleg nem lesz belőle semmi.
Ebben az esetben marad a lehetőség, hogy akiket megérint a gondolat, küzdjenek a célokért, hogy levezessék feszültségeiket. Foglalkoztam a média szerepével, mint stratégiai célponttal. Te választhatod azt, hogy továbbra is azt kell válaszold minden kérdésre, gőzöm sincs. Én ettől jókedvűen munkálkodhatok azon, hogy ez megváltozzon.
A másik stratégiai pont az oktatás. Nem tudom megmondani, vajon az alkotmányban el tudnám-e fogadni, hogy mindenkinek joga van hülyének maradni, vagy éppen ellenkezőleg: mindenkinek kötelessége törekedni arra, hogy ez ne így legyen. De hogy a jog, megtanulni tanulni szerepeljen benne, amellett nagyon elkötelezett vagyok.
Hiányzik még annak megmutatása, hogy pontosan mi is az a vízió, amihez való csatlakozásra kérem föl a közelgő választások egyéni jelöltjeit. Nos, azt gondolom, hogy ennek mibenléte meglehetősen egyértelműen körvonalazódik, ha valaki vette a fáradságot, és megismerkedett azokkal a gondolatokkal, amelyek ezeken az oldalakon szerepelnek. A pontos szövegezés pedig már túlmegy a kompetenciámon. Itt már kollektív alkotásról lesz szó, ami azok részvételével nyeri el végleges formáját, akiket a csatlakozás gondolata foglalkoztat.
