Az öröm után egy sóhaj, túljutottunk a megmérettetésen, véget ér a kampány üzemmód, eresztjük le a gőzt, esik vissza a fordulatszámláló is. A rivalizálás korát végre az együttműködés kora váltja fel. Egészen más kihívások jönnek, nincs értelme latolgatni sem, hogy könnyebbek vagy nehezebbek-e az eddigieknél azok a feladatok, amik most egyesületünkre, a képviselő testületre és az egész faluközösségre várnak. Most a hosszútávfutó utazósebességét kell fölvegyük, olyan tempót, amit azután tartósan bírunk.
Mindenesetre ez a váltás, a lélegzetvételnyi szünet, mindenképpen alkalmat kínál arra, hogy röviden vissza és előre is tekintsünk, erényeinket és hibáinkat számba vegyük, identitásunk megfogalmazásán pontosítsunk, ha szükséges. Érezhetően vannak még a levegőben olyan témák, amelyekről jó lett volna kicsit többet beszélni, mert szinte tapinthatóak az őket körüllengő bizonytalankodások, de a felfokozott izgalmi állapot, a kampány időszak eleve konfrontatív jellege nem biztosították azt a nyugalmat, ami ezeknek a kérdéseknek a higgadt leírásához elengedhetetlen.
Az első és sokakat talán a leginkább foglalkoztató kérdés, a kik is ezek valójában problémája. Mára eléggé bevonult a köztudatba – a leköszönő polgármester úr is szóba hozta a kampányzáró gyűlésén – hogy a 2097 eredetileg a „letesszük a nagypolitikát a helységnév táblánál” jelszó értelmében hirdette meg működését. Olyan összefüggésben került ez most elő, hogy a kampány finisében fura események borzolták a kedélyeket, egy elhatárolódó állásfoglalás, ráadásul annak érthetetlen indokkal megkülönböztetett röplap illetve plakát formája, az erre válaszul született videó, annak hosszabb-rövidebb változatai, mind-mind indokolttá tették a kérdést, most akkor hogyan is állunk ezzel a dologgal? A hallgatóság egy részében pedig érezhetően igen nagy volt az igény, hogy az egyesületet valamelyik, a nagypolitikából kölcsönvett skatulyába besoroljuk, ezzel mintegy végre „tiszta vizet öntve a pohárba”.
Nos, ma sem mondhatok mást, mint hogy az elvet változatlanul érvényesnek tartjuk, a kampány során becsapódó miniatűr meteoritok keltette hullámok szépen elülnek, továbbléphetünk. Írtunk erről már többször, így csak ismételgetni tudnám magam. Azoknak, akik visszatérően az ötlet működésképtelensége mellett érvelnek, legfeljebb azt tudom ajánlani, hogy a spekulatív megkérdőjelezés helyett próbáljanak a gyakorlati megvalósulásban megmártózni. Nekem személy szerint is éppen ez segít: ha látom, hogy a gyakorlatban példamutatóan működik, kevéssé zavar, hogy elméletileg egyébként lehetetlen.
A bevezetőben hibák feltárását is ígértem. A fenti incidenssel kapcsolatban meg lehetne például kérdezni, vajon helyes reakció volt-e a videó közzététele. Ez azonban rossz kérdés lenne. Ugyanis ki tudhatná ezt eldönteni? Erős érvek szóltak mellette is, ellene is. A jó kérdés, hogy az egyesület helyesen járt-e el a videóval kapcsolatban. Erre pedig a válasz egyértelműen igen. Ugyanis mind a kell-e ez a videó egyáltalán, mind a melyik változat kérdésében a tagságunk döntött szavazással. Ez minden, amit az egyesület elveivel összhangban egy ilyen kérdés fölmerülése esetén tehet. Ez tehát egy piros pont. Mindannak ellenére, hogy a közzététel elleni erős érvek persze mindmáig nem veszítették el az érvényességüket.
Második helyre kínálkozik egy dilemma, ami az egyesület útját a kezdetektől kíséri. Vajon kik vagyunk mi egy másik értelemben: egy csoport, mely a közösen megfogalmazott céljai érdekében érvényesíti a saját érdekeit, vagy egy közösségi szolgáltató, amelyik semleges platformot kíván nyújtani bárkinek az érdekérvényesítésre. Sokszor nekifutottunk ennek a kérdésnek, lényegében kézzel fogható eredmény nélkül. Mind a két dolgot fontosnak tartjuk, nem tudtuk elengedni az egyiket vagy a másikat, holott a két törekvés összeférhetetlensége számunkra is világos.
Ennek az el nem végzett munkának a következményei elő is jöttek a kampány során. Formálisan megpróbáltuk orvosolni a helyzetet, amennyiben a 2097 facebook csoportot átkereszteltük 2097 falufórumra, a saját álláspontunk számára pedig létrehoztuk a 2097 Csoport Egyesület nevű új csoportot. Ettől persze mindkettő maradt a mi ellenőrzésünk alatt, ami miatt jogosan ért minket kritika. Fekete pont. Mentségül legfeljebb annyit mondhatunk, hogy nem létezett olyan semleges szereplő, akinek a 2097 falufórum üzemeltetését a józan észnek ellent nem mondva átengedhettük volna. Mindenesetre a kérdés a jövőre nézve nem bonyolult, remélem hamarosan megteremtődnek annak a feltételei, hogy a 2097 falufórum moderálását az önkormányzat át tudja venni.
Harmadjára már a jövőről szólunk. Milyen is lesz a képviselő testület és az egyesület viszonya? Elöljáróban nem árt emlékeztetni, hogy az egyesület kezdeti célkitűzései között egyáltalán nem szerepelt személyes részvétel a végrehajtó hatalomban. Abban reménykedtünk, hogy a képviselő testület munkájának színvonalát a háttérben végzett munkával emelhetjük. Csak miután a fogadókészség teljes hiányával szembesültünk, vált világossá, hogy nem spórolhatjuk meg a személyes szerepvállalást. Jóleső érzés, hogy a feladatot – talán nem szerénytelen a jelző – imponálóan megoldottuk. Ez nem csekély önbizalmat adhat az elkövetkező feladatok során. Piros pont.
Most tehát már létezik egy képviselő testületünk, amelyiktől finoman szólva nem számítunk a segítség visszautasítására. Tehát a viszony egyik pillére a támogatás az egyesület és holdudvara oldaláról. Ugyanakkor a testület az általunk ajánlott és támogatott jelöltekből áll össze, mintegy személyes az elköteleződésünk, éppen ezért a kapcsolat másik pillére az ellenőrzés. Annak folyamatos követése, hogy a testület működése megfelel azoknak az egyesületi elveknek, aminek ígéretével a jelöltjeink az egyesület támogatását élvezhették. Ez nem jelent semmi olyasmit, hogy az egyesület a testület ellenőrzését ki akarná sajátítani, éppen ellenkezőleg, az egyik legfontosabb elvárás az átláthatóság biztosítása, amin keresztül a működés mindenki számára ellenőrizhetővé válik.
Végezetül legyen szabad az ellenőrizhetőség követelményének kapcsán még egy további kérdésre rátérni: vajon szüksége van-e helyi közéletünknek „ellenzékre”? Hiszen az ellenzéknek többek között az egyik fontos funkciója a működést árgus szemekkel figyelni.
Az én válaszom: az attól függ. Pusztán az ellenőrzés céljából éppen a fent elmondottak miatt nem lenne szükséges. Ellenzékre akkor van szükség, ha egy csoport más víziót kíván követni, mint a hatalomban lévők. A választási eredményekből látszik, hogy Küller János támogatottsága változatlanul jelentős, a szavazatok több mint egynegyedét tudhatja magáénak. Márpedig az ő víziója – a külterületek belterületbe vonása és beépítése – karakteresen különbözik a 2097 víziójától. Amennyiben a szavazatok valóban ennek a víziónak szólnak, a vízió támogatóinak ellenzékként munkálkodniuk kell azon, hogy támogatottságukat növeljék. A jövő majd válaszol erre a kérdésre. Ugyanez nem mondható el a most csatasorba állt harmadik tömörülés, a PBJ Patrióták esetében. Ott nincs érdemi különbség a víziók tekintetében, nézetkülönbségek elsősorban a működés elképzelt módjában mutatkoztak. Itt biztatóak a kilátások, hogy sikerül integrálni az energiákat a közös célok érdekében.
Szóval a legjobbakat Pilisborosjenő! Minimum.
