Van viszonyainkban egy általános mintázat, mely életünk minden területén megjelenik. Annyira megszokott, hogy észre sem vesszük, talán soha meg sem fogalmazzuk. Mégis tévedhetetlen magabiztossággal gyakoroljuk. Olyan területeken azonban – no igen, most leginkább a közélet jár a fejemben – ahol hiányoznak a ránk hagyományozott viselkedésminták, egyszeriben elbizonytalanodunk. Kételyek kezdenek gyötörni a mintázat tisztességes voltát illetően.
A mintázat nagyon egyszerű. Egy hagymaszerkezetben egy adott körön belül rivalizálunk egymással, azonban amint kilépünk a körből, szövetségesekké válunk. És így tovább, kifelé haladva héjról héjra fogunk össze korábbi ellenfeleinkkel.
Teszem azt, kitör otthon a perpatvar. Mit műveltél már megint, te rüfke? - hangzik el a kérdés. Azután mégiscsak vásárolni megyünk. Húzzál innen te trampli! - jegyzi meg egy úr. Na, most erre nem az következik, hogy 'Hallod kicsim?'. Az úrhoz pedig: 'Hogy magának milyen igaza van, pont ezt magyaráztam én is...'. Ehelyett az urat egyszerűen orrba verjük. De ekkor lődözni kezd egy futóbolond. Az orrba vert urat földre rántjuk, nehogy baja essék. Satöbbi, satöbbi.
Az Írás is hoz erre példát a Lehetetlen esetek leírásánál az egyszeri focistáról, aki nem passzol a válogatottban a rivális klub játékosának.
De mi is történik a nem passzoló focistával, a védelmet nem nyújtó lovaggal? Annak bizony annyi. Kiírja magát az adott területről. Tehát a tisztességet firtató kérdésre nem az a válasz, hogy ezt akár tekinthetjük tisztességesnek is, hanem az, hogy ez az adott terület játékszabályait tekintve az egyetlen lehetséges viselkedés.
Idézzük fel ennek fényében az ellenzéki összefogás kapcsán az egyetértés mértékét firtató kérdéseket. 'Valóban össze tetszenek fogni azokkal, akik például a külhoni magyarok állampolgárságáról ellenkezőképpen vélekednek?' Erre fölösleges a rajtakapott ember magyarázkodásába süllyedni, hiszen maga a kérdés felvetése a demokratikus viszonyok hagymaszerkezetének mély meg nem értését bizonyítja. Természetes, hogy összefogunk. Az a kérdés egy olyan körön belül merült fel, ahol rivalizáltunk. Most nagyobb a baj, az égető kérdések most olyan körbe esnek, ahol együttműködünk. Ez az egyetlen lehetséges viselkedés. 'És mi lesz az állampolgárság kérdésével?' Azt ennek az összefogásnak a keretében nem bolygatjuk.
Rivalizálásról és együttműködésről mindig csak egy adott körre vonatkozóan van értelme beszélni. Mi értelme azt mondani, hogy a szélsőjobbal sosem fogunk össze? Hagyjuk bennégni a házában? Komolyan?
Miért írom mindezt? Két okból is. Az egyik, hogy mutassak példát olyan gondolatra, melyek terjesztését a katedrálisépítők küldetésének gondolom. Ha a felnövő generációk ezekkel megismerkednek, fokról fokra könnyebben fog menni a demokratikus értékrend szerinti viselkedés.
A másik ok az aktualitás. Ha megérted, kedves Olvasó, hogy nem dől össze a világ, ha bizonyos alapvető kérdésekben egyetértesz olyanokkal, akikkel a legtöbb kérdésben nem értesz egyet, már most eredményesebb lehet ez a kis előjátéknak nevezett akció a választások kapcsán.
