Mondták, hogy kaphatok én is olyan műanyag dobozt, amilyen a pápának is van az automobilján, nemcsak golyóálló, de vízálló is, de azt is mondták, hogy azért sokkal jobban nézek ki födetlen fővel a kegyetlen hószállingózásban, és ez jobban is illik ehhez a vérzivataros beszédhez. De ez nem vérzivatar volt meg hóverés, hanem kifejezetten alattomos havaseső. Ettől meg elmosódtak a betűk. Én úgy olvastam, ahogy azt még kiolvasni lehetett, de megmondom őszintén, néha kifejezetten csodálkoztam, nem nagyon tudtam, mi állhatott ott eredetileg. Mondtam is hogy soli Deo gloria, mert ezt biztos nem a beszédíróim kutyulták így össze.
Volt ahol megmaradt a szöveg, ezekkel nem volt semmi baj, ismertem is őket korábbi beszédeimből. Hogy „eljött az idő, hogy megkongassuk a vészharangot”, naná, nemhogy eljött, el sem ment soha. Hogy a „világsajtó torkolattüzei, a megbélyegzés, a fenyegetés és a zsarolás…”, hát ez az, már csak ezért sem állhatok műanyag dobozban, mint egy marcipán figura. „Európa gerendái recsegnek és ropognak…”, „Brüsszelben ma azon mesterkednek, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket…”, „először Brüsszelt kell megfékeznünk!”, ezeket nagyon szeretjük. Addig pedig el sem indulna hazafelé a nép, míg nem hallja a hangomon újra, hogy „nem fognak bandák vadászni asszonyainkra és lányainkra”.
Aztán jött egy kicsit ázottabb rész, amit úgy olvastam, hogy „a Sors Könyvében ma az van megírva, hogy a rejtőzködő és arctalan világerők megszüntetnek mindent, ami sajátos…”, meg „elnyel bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője…”. Megmondom, ezeket a gondolataimat így biztos nem ismertem. Elmosta volna az eső, hogy most akkor Soros vagy Gyurcsány? Csak ilyen kísértetek? Itt egy kicsit elbizonytalanodtam. Viszont ami utána következett, az maga volt a pokol. Én nagy nehezen úgy olvastam ki, hogy „pártállásra való tekintet nélkül egységbe hívjuk Magyarország minden polgárát”. Majd' leültem, mikor hallottam, hogy mit mondok. Úgy kellett visszafogjam magam, hogy ki ne mondjam, hogy a micsodám hív egységbe mindenkit pártállásra való tekintet nélkül. Hiszen még fel is volt sorolva szépen, hogy kicsodák azok a mindenkik. A „kéretlen világboldogítás zavart elméjű lovagjai”, a „botcsinálta filozófusok délibábos látomásaikkal”, „kudarcot vallott értelmiségiek vérgőzbe fojtott kielégületlenségükkel”. És akkor még valami gazdaállat is jött infúzióval, arról sem tudtam mi lehetett, míg el nem mosódott.
Na, mindegy, így jártunk… Elmosódtak kicsit a betűk. Még mindig jobb, mintha valaki szándékosan írt volna ilyeneket a beszédembe. Remélem, nem lehetett észrevenni semmit.
Jólesik a száraz törölköző meg a meleg tea. Nem volt itt mellette egy tabletta? Vagy bevettem már?
(foto: www.facebook.com/orbanviktor)
