Itt azokból a jelenségekből gyűjtök össze néhányat, melyekről azért nagyon rossz a véleményem, mert stratégiai hibának vélem őket a jövőnket illetően. Ezek a fő mozgatórugói annak, ami mozdulásra késztet.
Persze ezek is mind olyan kérdések, melyekre a jó válasz egy harmonikus egyensúly megtalálása. Ha távolról ránézek, és azt látom, jobbra dől, azt mondom, balra kell húzni. Ha balra dőlne, azt mondanám, jobbra kell húzni. Ha csak kicsit lenne ferde, talán csöndben maradnék.
Sokszínűség vs. egyformaság. Először is az a kérdés, hogy egy nemzet mennyire egységes különböző ismérvek - mint például világnézet, műveltség és kultúra - szempontjából, az nem akarat kérdése, hanem ténykérdés. Ebből a szempontból hamis képet festeni annyiban szerencsétlen dolog, amennyiben ez ferdíti a nemzet önképét. A nagy probléma azonban a nemzet egységét az állampolgárok uniformalizálásától várni. Akin nem áll jól a felkínált uniformis, nem közelebb kerül a nemzeti együttműködéshez, hanem éppen hogy távolabb. Az a vehemencia, amivel ez a folyamat elkezdődött, semmi jót nem ígér. Ha ez a törekvés eredménnyel járna, az egy egyoldalú, kiszolgáltatott népcsoporttá degradálná a nemzetet. Az Írás így fogalmaz: Ami monolit, előbb-utóbb eldől. Csak idő kérdése.
Egyébként a nemzet összetételében sokszínűség szempontjából én nem tudok különösebb problémát felfedezni. Csak ismételni tudom abbéli meggyőződésem, hogy a túlélését is összetételének köszönhette.
Politikai érdek vs. társadalmi érdek. Mindegyik politikai erő törekszik a szavazóbázisának az újratermelésére, akár kimondva, akár kimondatlanul. Ezzel bizonyos kérdésekben nincsen probléma. Ha ideológiai, kulturális vagy gazdasági alapon fogalmazható meg az összetartozás, az mindaddig rendben van, míg a meghirdetett célok nem társadalomellenesek. De ha azt látjuk, hogy az alacsony műveltségűek képviselete konzerválni igyekszik a műveletlenséget, a nincstelenek képviselete pedig a szegénységet, akkor érezzük, hogy rossz útra tévedünk. Akkor körbenézünk, hogy hol is van az a hatalmi szerep, ami ennek ellene tud kormányozni. Hát hol?
Oktatás vs. butítás. Az oktatás színvonalának csökkentéséről – mint a szavazóbázis megőrzésének eszközéről – már szólt az előző pont. A versenyképesség fenntartásának igyekezete az olcsó munkaerő újratermelésén keresztül rímel erre a gondolatra. Beszélünk a lájflong lörningről, és valóban, egyre több szakmában újul meg néhány évente a szükséges ismeretanyag. Ebben a helyzetben azzal hencegni, hogy használhatatlan ismeretek helyett a jövőben azt oktatjuk majd, amit a gyakorlat megkövetel, vagy mély ostobaság, vagy vérlázító pimaszság, vagy mindkettő. Mivel igyekszem kerülni az indulati elemeket, itt inkább új bekezdés következik.
A butítást még nem magyaráztam meg. Ezalatt azt értem, hogy a mégoly erőszakosnak tartott üzleti élet már évtizedekkel ezelőtt képes volt önkorlátozó szabályozások elfogadására például reklámetikai kódexek formájában. (Kérdés persze, hogy milyen mértékben saját kezdeményezésére vagy külső nyomásra.) Tény azonban, hogy a politika területén még az ötlet sem merül föl. Pedig a demagógiát sem lehet sokkal nehezebb körülírni, mint a reklámetikai vétséget. Mi több, az etikátlan viselkedéshez új ideológiai alapok is születnek. „A politikusnak az a dolga, hogy szavazatokat maximalizáljon.” „ Ne arra figyeljetek, amit mondok, hanem azt nézzétek, amit cselekszem.”
Ne lopj vs. lopj kevesebbet, mint a másik. Lehet, hogy túl sok bennem a konzervatív vonás. Számomra a törvény olyan fogalom, mely vagy az égből, vagy ha nem is onnan, akkor is ezredéves hagyományokból és tapasztalatokból táplálkozik. Ezt ledegradálni arra, hogy valaki az éjjel rosszul aludt, vagy reggel talált egy becsúsztatott borítékot a véleményével, délután már meg is szavazhatjuk, nekem nem elfogadható. Mély aggodalommal szemlélem, erkölcsi züllésbe fogja sodorni a nemzetet, ha nem képes időben kivetni magából.
Bizalom vs. big brother, ellenségkép és mutyi. Az értékek, amikkel megajándékozhatjuk magunkat társadalmi berendezkedésünkön keresztül, egyik legfontosabb csoportját a bizalom különböző formái jelentik . Ezek kiépítéséhez különösen nagy türelem és következetesség szükséges. De mindenekfelett egyfajta bölcsesség. Akármelyik formáját nézem a bizalomnak, nemhogy nem épülnek, hanem éppen erodálódnak. Nem valami átok vagy érthetetlen csoda következtében. Egyszerűen nem dolga senkinek. Elfelejtjük rábízni valakikre a feladatot.
