Nem ez az első alkalom, amikor megszállt a késztetés, hogy valamit tegyek azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Én is, és Te is kedves Olvasó.
2008.-at írtunk, mikor megszületett az Írás. De azok még más idők voltak. Akkor elég volt számomra annyi, hogy felírjam gondolataim egy darab papírra, repülőt hajtogassak belőle, és eldobjam könnyedén: lesz, ami lesz, olvassa, aki olvassa, én megtettem a magamét.
Azóta nem javult a helyzet, sőt. Frusztráltabbnak érzem magam, amit csak úgy remélek levezetni, ha ráveszem magam, hogy egy kicsit többet tegyek.
Ebből született ez a blog. Az Írást nem dolgozom át, mert bár más körülmények között született, sajnos nem vált okafogyottá. Írtam egy Előszót a „második kiadáshoz”, ez remélem elmagyarázza, hogyan kell érteni a benne foglaltakat.
Az egyéb magyarázatok megpróbálnak kifejteni olyan kérdéseket, melyek vagy az azóta eltelt idő tanulságai, vagy általános gondolatok, melyekre az Írás nem tért ki elég részletesen.
Három olyan bejegyzés olvasható, melyek bemutatják azokat a jelenségeket, melyek miatt azt mondom, nem lett jobb a helyzet. Ezek közül az első éppen azzal foglalkozik, miért nem tudom azt gondolni, hogy ha lassan is, de jó irányba mennek a dolgok. A második olyan jelenségeket ír le, melyek számomra fájó stratégiai hibának tűnnek. Végül a harmadik a megosztottság kérdését próbálja meg körüljárni.
A többi bejegyzés elsősorban olyan témákat érint, melyeket azok közé az ismeretek közé sorolok, amiket a társadalomnak el kellene sajátítani, ha komolyan gondolja, hogy demokráciában szeretne élni.
